Népszava 2002.09.26
Csak korlátozott ellenállásra képes jelenleg az iraki hadsereg
Rózsahegyi Péter
Az Egyesült Államok a tervek szerint 80-250 ezer fobol álló kontingenst vetne be a háborúban
Milyen taktikát és mekkora eroket kell használnia az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy megdöntse Szaddám Huszein rezsimjét? A katonai szakértok egyetértenek abban, koránt sincs szükség akkora ero alkalmazására az iraki diktátormegdöntésére, mint amekkorát az Öböl-háború idején bevetettek, ám nagyobb veszteségekkel számolnak.
Az iraki rendszer elleni támadás több katonai szakérto és politikus szerint is elkerülhetetlen. A kérdés szerintük nem az, támad-e az Egyesült Államok, hanem az, mikor? Sot újságírók kérdésére a Fehér Ház szóvivoje, Ari Fleischer elismerte, hogy a támadás tervei már az elnök asztalán vannak. Több kérdés azonban még így is nyitott maradt. A hadmuvelet megindulásának idopontja mellett kérdéses, menynyi amerikai katona vesz részt a támadásban, ez egyszersmind meghatározza az Egyesült Államok taktikáját is. Ugyanis egy kívülrol elindított offenzívához lényegesen nagyobb haderore van szükség, mint a belülrol, speciális alakulatokkal végrehajtott támadássorozathoz.
Az amerikai légieronek és haditengerészetnek, illetve a repülogép-hordozókon állomásozó gépeknek, az Öböl-háborúhoz hasonlóan, meghatározó feladatuk lesz. A második világháború óta egy adott hadmuveleti térség feletti légi ellenorzés megszerzése és megorzése elengedhetetlen ahhoz, hogy a szárazföldi egységek hathatósabban tudjanak muködni. Ezért van szükség arra, hogy elso csapásként az intelligens fegyverek - többek között Tomahawk rakéták, B-2B lopakodó bombázók - megsemmisítsék a radarrendszert és a föld-levego légvédelmirakéta-kilövo állásokat. Tomahawk rakétákat azonban nemcsak hajókról, hanem B-52-es repülokrol is lehet indítani. Az amerikai diplomácia pedig megpróbálja megszerezni a hozzájárulást az Indiai-óceánban lévo Diego Garcia brit légitámaszpont ideiglenes használatához, annak érdekében, hogy azon állomásoztassa stratégiai bombázóit.
A napokban közzétett brit titkosszolgálati jelentés szerint Irak rövid idon belül különbözo típusú tömegpusztító fegyvert tudna eloállítani és célba juttatni. Bár több fegyverzetellenor korábban elismerte, hogy Iraknak jelenleg nincs tömegpusztító fegyvere, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (International Institute for Strategic Studies) (IISS) információi szerint azonban Irak néhány hónapon belül képes lenne atomfegyver eloállítására is. Szintén a londoni székhelyu kutatóintézet 20012002-ben megjelent összefoglalója alapján Irak rendelkezhet még szarinnal és VX ideggázzal, valamint anthraxszal is. Irak azonban koránt sincs birtokában akkora biológiai- és vegyifegyver-kapacitásnak, mint az 1990-91-es Öböl-háború idején. Iraknak pillanatnyilag megfelelo mennyiségu és minoségu hordozóeszközei sincsenek, melyekkel tömegpusztító fegyvereket juttathatna célba. Irakban azonban vannak olyan egészségügyi központok, kutatóintézetek és egyetemek, ahol tudósok irányításával eloállíthatnak biológiai és vegyi fegyvereket. Irak saját bevallása és a globalsecurity.org információi szerint hetente 350 liter, fegyverként is bevetheto anthrax eloállítására lenne képes. Szaddám Huszein rezsimjének legnagyobb hatótávolságú föld-föld rakétája 500 km hatótávolságú, amellyel az iraki-jordán határ közelébol Tel-Aviv már elérheto. A mezopotámiai állam azonban, úgy tunik, egy újabb nagy hatótávolságú rakétaterven dolgozik. Egyes értékelések szerint a Badr-2000 kódnevu rakéta 2000 km-es sugarú körben lenne képes célpontok megsemmisítésére.
Az Egyesült Államok a tervek szerint 80-250 ezer fobol álló kontingenst vetne be az Irak elleni háborúban. Az Öböl-válság idején csaknem félmilliós egység tartózkodott az Öböl-térségben. Az IISS szerint azonban Szaddám eltávolítása óriási bizonytalanságot válthatna ki az országban, ahol ugyan a 22 milliós lakosság 75-80 százaléka arab, de az azon belüli vallási megoszlás (45 százalék szunnita és 55 százalék síita mohamedán) és az arab-kurd ellentét könnyen polgárháborús helyzetet eredményezhetne. Ezért a hadmuveletek után is közel 200 000 amerikai katonát és 700-1000 harci repülot kellene az Egyesült Államoknak a térségben állomásoztatnia az új rendszer megszilárdulásáig. A katonai szakértok szerint az iraki hadero nagysága, az ellenzék viszonylag kis ereje (összesen harmincezer katona, akiknek kevés mennyiségu nehézfegyvere is van) nem teszi lehetové az afgán modell alkalmazását. Az ellenzék legjelentosebb katonai erejét képviselo kurdok (összesen 25 ezer katona) lázadása és azok amerikai támogatása pedig könnyen ellenérzést válthatna ki Törökország részérol.
Az iraki hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett az 1990-1991-es Öböl-háború alatt. Akkor hozzávetoleg kétmilliós hadsereggel rendelkezett, amely a reguláris erokön kívül a félkatonai alakulatokat és a tartalékosokat is felsorakoztatta. Szaddám Huszein közel 5500 tank fölött rendelkezett - ebbol háromezer T-54-55 és T-62-es szovjet gyártmányú harckocsi volt, de 1000 darab modern T-72-s is bevetésre készen állt. Szintén jelentos erot képviselt még a 6000 BTR és más páncélozott szállítójármuvek. Irak ebben az idoben jelentos tüzérséggel rendelkezett, amely önjáró lövegekbol (több mint 3500), tábori tüzérségbol, sorozatvetokbol (200 darab különbözo urméretu), légvédelmi ütegekbol és föld-föld rakétákból állt. Az iraki parti védelem és légiero is az arab világ legerosebbje volt. A haditengerészet 38 parti járor- és csatahajóból - ebbol öt fregatt, hat korvett és 13 ornaszád volt -, több rakéta- és torpedóhordozóból, valamint aknaszedokbol és kiszolgáló hajókból, összesen 65 hajóból állt. Az iraki légierot a 16 bombázóval (Tu-16, Tu-22 és H-6D), 359 vadászbombázóval, a 275 vadászgéppel (szovjet MiG, Szuhoj és francia Mirage F1) szintén az arab világ legerosebbjeként tartották számon. A hadsereg ezen felül még 489 helikopterrel is rendelkezett. Ezzel szemben az amerikaiknak 370 000 katonájuk, kilencven hajójuk - közte 6 hordozó -, 2250 harckocsijuk, 1450 repülojük és több mint 140 támadó helikopterük volt a térségben. A szövetségeseknek, az amerikaiakkal együtt több mint 670 000 katonája, 4200 páncélosa, 2033 repüloje és 176 hajója állt szemben az irakiak 540 000 katonájával, 4000 harckocsijával és 600 repülojével.
Jelenleg az Egyesült Államoknak körülbelül 14 000 katonája állomásozik Kuvaitban, a Perzsa-öböl más, kisebb államaiban még összesen ezer katona teljesít szolgálatot. Katarba nemrégiben vezényeltek egy nagyobb egységet az al-Udeid légibázis átalakítására. Szaúd-Arábiában körülbelül 16 000-en végzik a déli repüléstilalmi övezet figyelését. Összesen 220 repülo állomásozik a környezo államok amerikai légibázisain. Az amerikai haditengerészetnek összesen 25 000 katonája van a térségben több mint 150 repülovel. A törökországi, incirliki repülotéren 1700-an dolgoznak, nap mint nap 60 repülogép figyeli az északi repüléstilalmi övezetet. A szárazföldi egységek foként M-1A1 Abrams harckocsival és M2 Bradley páncélozott harci jármuvel vannak felszerelve. Az Öböl menti államokban és Diego Garcián mintegy 650 M1 és 320 M2 páncélos állomásozik és több Patriot-üteg is áll készenlétben.
Ezzel szemben az iraki hadero teljes fegyveres erejét az IISS becsült adatai alapján 424 000-re, a tartalékosokat 650 000-re, a páncélosok számát 2200-ra teszik, amelyek gerincét továbbra is a T-54-55-ös harckocsik alkotják. A katonák gyors mozgatásáról 2400 BTR páncélozott csapatszállító gondoskodik. A hadsereg tüzérsége 1900 önjáró lövegbol, 150 egyéb ágyúból és hozzávetoleg 200 sorozatvetobol áll. Szintén a tüzérség részét képezi a mintegy 150 közép- és kis hatótávolságú föld-föld rakéta. A hadsereg légi támogatásáról mintegy 100 harci helikopter gondoskodik. A légiero 6 bombázóból, 96 vadászbombázóból, 65 vadászgépbol és 5 felderítobol áll a közel 200 szállító- és kiképzogép mellett. A haditengerészet-nek összesen hat hadihajója van, ezek munkáját 80 kisebb-nagyobb ornaszád segíti.
© Copyright 2002
